Boleyn Anna, angolul Anne Boleyn (1501/1507 között – London, 1536. május 19.) angol királyné, VIII. Henrik második felesége, I. Erzsébet anyja. Királyi hitvese felségárulás és házasságtörés koholt vádjával fejét vétette, de Annát később az anglikán egyház vértanújaként tisztelte.

Rochford grófja, Thomas Boleyn és Elisabeth Howard norfolki hercegnő leánygyermekeként született. Hétéves korában a francia, majd az angol királyi udvarba került, ahol VIII. Henrik első felesége, Aragóniai Katalin udvarhölgye lett. 1522 és 1523 között Northumberland hercege, Henry Percy jegyese volt, majd 1525-ben a király szeretője lett. (A királynak korábban Anne testvére, Mary is a szeretője volt.)

Henrik 1531 júliusában hitvesét, Aragóniai Katalint elküldte az udvarból, és szobáit Anna rendelkezésére bocsátotta. 1532-ben Pembroke márkinőjévé tette, ezzel Anna volt az angol történelemben az első asszony, aki saját jogán nyert nemesi címet. November 14-én titokban házasságot kötöttek Doverban, később azonban – noha az egyház még nem szentesítette Katalintól történő elválását – a király 1533. január 25-én hivatalosan is feleségül vette Boleyn Annát (ez volt az anglikán egyház elszakadásához vezető egyik lépés). Házasságukból született 1533. szeptember 7-én a későbbi I. Erzsébet, az újkori Anglia egyik legnagyobb uralkodója. Érzelmi viharokkal terhelt házasságuk rövid ideig tartott, a szeszélyes és autonóm Anna a protestáns hit védelmezésével és leánygyermeke felügyeletével foglalta el magát, míg a nagytermészetű Henrik továbbra is udvarhölgyein töltötte kedvét. Henrik és Anna fiúgyermeke 1536. január 29-én halva, nyitott gerinccel, túlzottan nagynak vélt fejjel született, és a király áprilisban felségárulás és házasságtörés vádjával bíróság elé állíttatta hitvesét. A halálos ítélet alapján május 19-én a londoni Towerban lefejezték bátyjával együtt. Holttestét a közeli Bilincsbe Vert Szent Péter királyi kápolnában (Chapel Royal of St. Peter ad Vincula) helyezték el jeltelenül. Ide temették később a másik kivégzett királynét, Howard Katalint is. A viktoriánus korban feltárták sírjaikat, újratemették őket, és királynéi címüket visszanyerve a sírjukon ma is látható nevük mellett a királynéi titulus, amelyet kivégzésekor megtagadtak mindkét királynétól.
Boleyn Anna emlékét több művészeti alkotás megőrizte, ifj. Hans Holbein portréja mellett Gaetano Donizetti operája (Boleyn Anna, 1830), Hans Rehberg darabja (Henrik és Anna, 1942), valamint Maxwell Anderson drámája: Anna ezer napja (Anne of the Thousand Days, 1948), amelyet 1969-ben meg is filmesítettek, Geneviève Bujolddal a címszerepben. VIII. Henriket Richard Burton alakította, Aragóniai Katalin szerepét Irene Papas játszotta. A filmet 1970-ben kilenc Oscar-díjra jelölték, és a legjobb jelmeztervezés kategóriában valóban el is elnyerte az Oscar-díjat Margaret Furse (1911–1974) jelmeztervező kiváló munkája révén. Regények közül szerepel többek között Philippa Gregory A másik Boleyn lány című művében.